A gyermekelhelyezés

Gyermekelhelyezés a szülők megegyezése alapján

Ha a házasságot felbontják, és abból kiskorú gyermek származott, úgy rendezni kell azt a kérdést, hogy a gyermek hol, melyik szülőnél nyerjen elhelyezést. Erről elsősorban a szülők döntenek, és egyezségüket az eljáró bíróság hagyja jóvá. Megegyezésen alapuló bontás esetén a gyermek elhelyezésében való megegyezés kötelező.

A gyermekelhelyezés kérdésének rendezése azonban nem csak a házasság felbontása esetén kerülhet napirendre. Sokszor a házastársak között az életközösség úgy szakad meg, hogy a házasságot nem bontják fel, ugyanakkor a különköltöző szülők gyermekének elhelyezéséről döntést kell hozni.

A szülőknek a gyermek elhelyezésének és további nevelésének kérdését úgy kell rendezniük, hogy az a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődését a lehető legjobban biztosítja. Hiába van egyetértés e kérdésben a szülők között, ha a gyermek elhelyezésére vonatkozó egyezség egyértelműen ellentétes a gyermek érdekével, a bíróság azt - a családjogi törvény (1952. évi IV. tv. vagy Csjt.), valamint a polgári perrendtartásról szóló törvény (1952. évi III. tv., továbbiakban: Pp.) vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően - nem hagyhatja jóvá .

Az egyezségük tartalmát a szülőknek alaposan meg kell fontolniuk, hiszen az mindenkor köti őket, és az egyezség utóbb történő megváltoztatására csak meghatározott törvényi feltételek megléte esetén, és bizonyos időkorláton belül kerülhet sor.

Korábbi megállapodás megváltoztatása

A szülőknek a gyermekelhelyezésben történt megállapodásának megváltoztatását az egyezség bírósági jóváhagyásától számított 2 éven belül lehet kérni a bíróságtól, akkor, ha az

a felek kiskorú gyermekének érdekét szolgálja, illetve, ha

a körülmények változása folytán a megállapodás valamelyik fél érdekét súlyosan sérti .

A Csjt. által előírt 2 éves határidő számításánál tehát az eredeti egyezség jóváhagyása és az annak megváltoztatására irányuló kereset előterjesztése között eltelt időtartamot kell figyelembe venni. A 2 éves határidő leteltét követően már nem egyezség megváltoztatása iránt kell keresetet benyújtani, hanem a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti külön perindításnak van helye.

Gyermekelhelyezés a bíróság döntése alapján

Ha a szülők a gyermekelhelyezés kérdésében nem tudnak megállapodni, a kérdésben a bíróság jogosult döntést hozni. A bíróság a gyermeket annál a szülőnél helyezi el, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődését biztosítottnak látja .

Miután a család - mint egység - megbomlása a gyermek életét szinte minden esetben megzavarja, és benne bizonytalanságot, válságot idézhet elő, sőt egész életére kiható módon befolyásolhatja a gyermek személyiségfejlődését, ezért a bíróságnak mind a házassági bontóperben , mind pedig a különélő házastársak között a házasság felbontása nélkül indult külön gyermekelhelyezési per során különös gonddal kell vizsgálnia azt is, hogy van-e még remény a család egységének helyreállítására. A tárgyalás során a bíróságnak a békítést minden esetben újra és újra meg kell kísérelnie, ha megítélése szerint attól eredmény várható. Ha viszonyt a bíróság az eljárás során úgy látja, hogy a házasság helyrehozhatatlanul és véglegesen megromlott, és így annak fenntartása a gyermek érdekeit sem szolgálhatja, - az érintett gyermek(ek) érdekében - az elhelyezés iránt indított pert a lehető leggyorsabban be kell fejeznie.

A bíróság döntésének alapjai

Törvényi alapelv, hogy a gyermekelhelyezés során is mindig a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel, jogait biztosítva kell eljárni. Ezen túlmenően a bíróságnak - a döntését megelőzően - a lehetséges össze körülményt gondosan meg kell vizsgálnia (például a szülők az egyéniségük, életmódjuk, erkölcsi tulajdonságaik alapján alkalmasak-e a gyermeknevelésre, a gyermekhez való ragaszkodásuk őszinte-e, a gyermek milyen érzéseket táplál a szülők iránt, hozzájuk mennyire kötődik, az egyes szülők által biztosítható iskoláztatási lehetőségek milyenek, a szülők anyagi és lakáshelyzete hogyan alakul, stb.). Erről a Legfelsőbb Bíróságnak a gyermek elhelyezésével kapcsolatos szempontokról szóló 17. számú Irányelve (LB 17. sz. irányelv III. fej.) ad iránymutatást. A gyermek például nem helyezhető el annál a szülőnél, aki egészségi állapota miatt az önálló nevelésére nem képes, és a gyermeket valójában a nagyszülők gondoznák (lásd Bírósági Határozatok -BH- 2001/124. szám). A döntésben segítséget jelenthet a bíróság számára a környezettanulmány, a bölcsőde (óvoda, iskola) véleménye, esetenként pedig akár a pszichológiai szakvélemény is.

Testvérek elhelyezése

Amennyiben a bíróságnak több gyermek elhelyezése kérdésében kell döntenie, törekednie kell arra is, hogy a gyermekek lehetőség szerint a szülők különválása után is együtt maradjanak.

Ha mindkét szülő egyformán kedvező feltételeket tudna is biztosítani a gyermekeknek, akkor is csak indokolt esetben lehet a testvéreket egymástól különválasztva elhelyezni. A gyakorlatban azonban előfordul, hogy az egyik testvér az egyik, a másik a másik szülőnél él már hosszabb ideje, és a házasság felbontásáig a család szétválása gyakorlatilag megvalósult. Ilyen esetben a szülőknek azt a megállapodását, hogy a gyermekek megosztva kerüljenek elhelyezésre - különösen, ha ez nem jár a gyermekek végleges szétválásával, a gyermekek egymással való rendszeres érintkezése biztosítva van, és a gyermekek érdekét egyébként sem sérti -, a bíróság jóváhagyhatja. Viszont a bíróság a szülők megállapodásának hiányában, vagy erre irányuló kérésük ellenére is határozhat úgy, hogy több gyermek esetén a testvérek külön-külön szülőnél kerüljenek elhelyezésre, amennyiben ez a több éve kialakult helyzetnek és a gyermekek kívánságának megfelelően (érdekeikkel megegyezően) történik (BH 2000/451.).

A gyermek meghallgatása

Az ítélőképessége birtokában lévő gyermeknek (vagyis annak, aki koránál és helyzeténél fogva képes önállóan és befolyásmentesen kialakítani a saját véleményét) biztosítani kell, hogy e véleményét a gyermekelhelyezés során kifejthesse.

A törvény részletesen szabályozza a gyermekek bíróság előtti meghallgatását a szülői felügyelettel, a gyermekelhelyezéssel, valamint az elhelyezés megváltoztatásával kapcsolatos perekben . Általános szabály, hogy indokolt esetben (különösen, ha azt ő maga kéri) meg kell hallgatni a gyermeket is, amely meghallgatás közvetlenül vagy szakértő útján történhet, de a bíróság a gyermeknek az - elhelyezésével kapcsolatos - álláspontjáról a szülők erre vonatkozó egyező nyilatkozata útján is tájékozódhat.

Általános szabály, hogy a 14. életévét betöltött gyermek elhelyezésére vonatkozó döntést a bíróság csak a gyermek beleegyezésével hozhatja meg (BH 2002/439.), kivéve, ha a gyermek által választott elhelyezés a fejlődését veszélyezteti (pl. a gyermek kizárólag azért választja a nevelésére kevésbé alkalmas szülőt, mert az jobb anyagi körülményeket tud biztosítani a számára, vagy kevésbé szigorú hozzá).

A bíróságnak (és a gyámhatóságnak) a szülői felügyelettel, illetve a gyermek elhelyezésével, valamint az elhelyezés megváltoztatásával kapcsolatos eljárása során - elháríthatatlan akadály esetét kivéve - mindkét szülőt is meg kell hallgatnia .

A gyermek elhelyezése harmadik személynél

Amíg a gyermek nevelésére valamelyik szülő alkalmas, a gyermek más személynél általában nem helyezhető el.

Ritkán és kivételes esetben azonban a bíróság a gyermeket nem a szülőnél, hanem valaki másnál (ún. harmadik személynél) is elhelyezheti, ha

a szülőknél történő elhelyezése az érdekét veszélyezteti, és

a harmadik személy a gyermek nála történő elhelyezését kéri .

Rendszerint a bíróság a közeli rokonok közül választja ki a gyermek gondozására alkalmas személyt, és előnyben részesül az a nagyszülő (vagy más személy), aki addig is bizonyította már, hogy alkalmas a gyermek nevelésére, valamint továbbra is szívesen vállalja a gyermek gondozását. (Ugyanakkor például a nagyszülőnek arra való hivatkozása, hogy jobb anyagi körülmények között él, és ezáltal jobb nevelési feltételeket tud biztosítani a gyermek számára, mint a szülő, önmagában még nem szolgálhat alapul a gyermeknek nála történő elhelyezéséhez (LB 17. sz. irányelv IV. fej.).

Amennyiben a gyermeket harmadik személynél helyezik el, úgy már nem szülői felügyeletről, hanem gyámságról beszélünk, és a harmadik személy a kiskorú gyermek gyámja lesz .

Ha a gyermeket sem a szülőknél, sem pedig harmadik személynél nem lehet elhelyezni, úgy az a gyermekről az állam fog gondoskodni és átmeneti vagy tartós nevelésbe kerül.

A gyermek elhelyezésének megváltoztatása

A gyermek elhelyezésének megváltoztatását abban az esetben lehet kérni a bíróságtól, ha azok a körülmények, amelyeken a szülők egyezsége alapult, vagy amelyre a bíróság a döntését alapította utóbb lényegesen megváltoztak, és emiatt az elhelyezés megváltoztatása a gyermek érdekében áll . Például pusztán az a helyzet, hogy a szülő, akinél a gyermeket elhelyezték, más lakóhelyre költözik, még nem indokolja a gyermek elhelyezésének megváltoztatását (BH 2003/504.; BH 2001/123.), és önmagában a gyermeket gondozó szülő új házasságkötése sem (LB 17. sz. irányelv V. fej.). Indokolt viszont a gyermek elhelyezésének megváltoztatása, ha a nagyszülőnél elhelyezett, és 14. életévét betöltött gyermek érdeke és kívánsága is az, hogy a jövőben a nevelésére alkalmas anyjánál kerüljön elhelyezésre, és ő nevelje (BH 2001/432.).

A gyermek elhelyezése, valamint az elhelyezés megváltoztatása iránt a szülő, a gyámhivatal és az ügyész indíthat pert , de más (pl. harmadik) személy már nem.

Ha a gyermek elhelyezése érdekében azonnali intézkedésre van szükség, a bíróság soron kívül, ideiglenes intézkedéssel határoz .

1952. évi IV. törvény; 2005. augusztus 25.

Forrás: http://www.magyarorszag.hu/ugyintezo/ugyleirasok/csalad/hazassag/ felbont/gyermekelh

Vissza