Kötelesrész

A család alkotmányos és öröklési jogi védelme jegyében a törvény az örökhagyó legközelebbi hozzátartozóinak részesedését a hagyatéki vagyonból akkor is lehetővé kívánja tenni, ha az örökhagyó rájuk kedvezőtlen végintézkedést tett, vagy vagyonát még életében jelentős mértékben eladományozta. A magyar jog ilyen esetre kötelesrészes igényt (követelést) biztosít a végrendeleti örökössel, illetőleg a megadományozottakkal szemben.

Kötelesrészre jogosultak

Kötelesrészre jogosultak az örökhagyó leszármazói (gyermekek, unokák, dédunokák), házastársa és szülei, feltéve hogy az öröklés megnyíltakor az örökhagyó törvényes örökösei (tehát az öröklésből nem estek ki), vagy végintézkedés hiányában azok lennének . Ezek közül nem jár kötelesrész annak, akit az örökhagyó érvényesen kitagadott. A kötelesrészre való jogosultság sorrendje megegyezik a törvényes öröklés sorrendjével.

A kötelesrész mértéke

A kötelesrész mértéke: a törvényes örökrész fele, itt azonban a törvényes örökrészt a kötelesrész alapja szerint kell számítani, amely - mint látni fogjuk - nem azonos a hagyaték tiszta értékével. Ha a házastársat mint törvényes örököst haszonélvezet illetné meg (tehát leszármazókkal együtt öröklés vagy ági öröklés esetén), ő kötelesrész címén is haszonélvezetet kap, de csak olyan korlátozott mértékben, amely a szükségleteit biztosítja (figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat, saját vagyonát és munkájának eredményét is). Ha a házastárs mint törvényes örökös állagot örökölne, kötelesrész címén neki is annak a fele jár . A kötelesrész alapja a hagyaték tiszta értéke, hozzászámítva az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott adományok juttatáskori tiszta értékét. (Ha az adomány juttatáskori értéken való számbavétele bármely érdekeltre súlyosan méltánytalan, az adomány értékét az összes körülmény mérlegelésével a bíróság állapíthatja meg.) A hagyományokat és meghagyásokat a hagyaték tiszta értékének meghatározásánál még nem szabad teherként figyelembe venni, a kötelesrész azoknál előbbre való .

A törvény néhány adományt is mentesít a kötelesrész alapjához számítás alól. Így nem tartozik a kötelesrész alapjához:

1. az örökhagyó által a halálát megelőző tizenöt évnél régebben bárkinek juttatott adomány értéke;

2. az olyan adomány értéke, amelyet az örökhagyó a kötelesrészre való jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezését (házastárs és házasságból született, valamint örökbe fogadott gyermek esetén a házasságkötést, házasságon kívüli gyermek esetén a fogamzást) megelőzően juttatott;

3. a szokásos mértéket meg nem haladó ajándék értéke;

4. a házastárs és a tartásra rászorult leszármazók részére nyújtott tartás értéke;

5. az arra rászoruló más személynek (pl. élettársnak, nevelt gyermeknek) ellenérték nélkül nyújtott tartás értéke a létfenntartáshoz szükséges mértékben.

A házastárs korlátozott haszonélvezetének alapjául csak a hagyatékban meglevő vagyontárgyak szolgálnak, az adományok nem. Ha pedig egy kötelesrészre jogosult kapott adományt, és annak betudását az örökhagyó elengedte, nem lehet azt a saját kötelesrészének alapjához hozzászámítani.

Kötelesrész kielégítése

A kötelesrész kielégítése több elemből tevődhet össze. A kötelesrész kielégítésére szolgál mindaz, amit a jogosult a hagyatékból bármely címen (örökségként, előhagyományként, hagyományként) kap, továbbá az örökhagyótól ingyenesen kapott adomány is, kivéve ha annak betudását az örökhagyó kifejezett nyilatkozattal elengedte. A betudás elengedése a többi jogosult kötelesrészét nem sértheti, azok kötelesrészének alapjához tehát hozzá kell számítani. A kötelesrészre jogosult kiesése esetén a betudás a leszármazóját is terheli.

A kötelesrész kiadásáért felelősek

A kötelesrész kiadásáért való felelősség törvényi sorrendje a következő:

1. a kötelesrész kiadásáért (kiegészítéséért) elsősorban a hagyatékban részesedő személyek (örökösök, hagyományosok) felelnek;

2. ha a kötelesrész a hagyatékból nem elégíthető ki, a hiányzó részért azok felelnek, akiket az örökhagyó a halálát megelőző tizenöt éven belül megadományozott, mégpedig adományaik időbeli sorrendjétől függetlenül.

Több személy felelősségének egymáshoz viszonyított arányát juttatásaik figyelembe vehető értéke határozza meg. Aki a juttatástól önhibáján kívül elesett (pl. neki fel nem róható okból elvesztette, a dolog elpusztult), a kötelesrészért nem felel. Nem esett el a juttatástól, aki azt saját céljaira fordította (felélte, értékén mást vásárolt), azért nincs meg. A kötelesrészért való felelősség terjedelme tekintetében főszabály, hogy aki juttatásban részesült, annak egész értékével felel. Ez alól azonban a törvény kivételt tesz az olyan felelős személy javára, aki maga is kötelesrészre jogosult. Az ilyen személy juttatásából csak a kötelesrész alapja szerint számított törvényes örökrészét meghaladó mértékkel felel. Ez a kedvezmény kiterjed a kötelesrészre jogosult házastársára, leszármazójára és ennek házastársára is annyiban, amennyiben valamennyiük juttatásának együttes értéke, a kötelesrészre jogosult juttatásának értékével együtt sem haladja meg a kötelesrészre jogosult törvényes örökrészét. Mégsem terjed ki rájuk a mentesség, ha a kötelesrészre jogosult a kötelesrész iránti igényét éppen a saját házastársával, leszármazójával vagy ennek házastársával szemben érvényesíti.

A kötelesrész kiadása

A kötelesrész kiadása minden tehertől és korlátozástól mentesen kell hogy történjen. Ez alól egyetlen kivétel a házastársat korlátozott haszonélvezet formájában megillető kötelesrész lehet. Ez terhelheti a leszármazók (kivételesen a szülők) kötelesrészét, ha ezek kötelesrészének kiadása után a hagyatékban megmaradó vagyon még a haszonélvezet korlátozott mértékét sem biztosítaná. Ilyen esetben a kötelesrésznek a korlátozott haszonélvezettel terhelt részét csak a haszonélvezet megszűnése után lehet kiadni .
Maga az örökhagyó a kötelesrészre jogosult számára korlátozással vagy terheléssel is hagyhat hátra vagyont, ez azonban általában csak a kötelesrészen felüli többletre hatályos. Az örökhagyó azonban kikötheti, hogy ha a jogosult a korlátozást vagy terhelést az egész juttatás tekintetében el nem fogadja, akkor csupán a kötelesrészét kapja meg .
A kötelesrész kiadását pénzben lehet követelni. Természetben jár a kötelesrész, ha ez volt az örökhagyó végintézkedéssel vagy élők között nyilvánított akarata. Kivételesen a bíróság is elrendelheti a kötelesrésznek egészben vagy részben természetben való kiadását, ha a pénzben való kiadás akár a jogosultra, akár a kötelezettre sérelmes volna .
A kötelesrész iránti igény mint kötelmi jellegű követelés öt év alatt évül el. A jogosult ezen belül is lemondhat igényéről az örökhagyóval kötött lemondó szerződésben, vagy a közjegyzőhöz, illetve a kötelesrészért felelősökhöz intézett nyilatkozattal (ez a nyilatkozat nincs alakisághoz kötve). Több jogosult külön-külön érvényesítheti kötelesrész iránti igényét, illetőleg ugyanígy mondhat le róla.

1959. évi IV. törvény; 2006. január 6.

Forrás: http://www.magyarorszag.hu/ugyintezo/ugyleirasok/vagyon/ orokles/koteles

Vissza